1. |
Fagyhalott álom
12:24
|
|||
Fagyhalott álom
Hol szürke lett az ég és köd takarja a horizont álmát,
Ott sötétebb az éj és fagylepel fedi a föld arcát,
Rideg csontjaid megremegnek a feledés óráján,
Fagyott álmaidat pedig az éjvilág őriz majd tovább…
Kihűlt arcod ráncait megtöltik az első hószemek,
Úgy érzed, hogy óvnak a távoli, halott tekintetek,
De magányt sóhajt léted az élet tépett oltárán,
Fagyott álmaidat pedig az éjvilág őriz majd tovább…
Fagyhalált haltak az álmok,
Álmokkal kísért az átok,
Átkok hirdetik halálod,
Fagyhalált haltak az álmok…
Eltemetett a hólepel, nem hallod már az erdő sikolyát,
Nem érzed a fagyavar levelekből font koporsóját,
A múltból fakadt vérből is jégvirág repedt az élet partján,
Fagyott álmaidat pedig az éjvilág őriz majd tovább…
Megdermedt a remény, elveszett, az első hóval múlt,
Évek teltek el, hogy rideg fénye végleg kialudt,
S most itt ér véget minden, minden ezen a téli éjszakán,
Fagyott álmaidat pedig az éjvilág őriz majd tovább…
|
||||
2. |
Temetetlen
09:02
|
|||
Temetetlen
Csonkig égett gyertyák kihűlt lángjánál,
Megsárgult emlékek a sors bitófáján,
Tükörképből kísértő szívtelen lelkek,
Pillantásban élő fagyott szellemek…
Messzeségben ringó fagyhalált halt árny,
Árnyékában látja fénytelen voltát,
Üvegszemmel könnyezi elveszített hamvát,
Zord avarba temeti oszladozó arcát…
Ami soha nem volt, azt soha nem is veszítheted el,
Az élet fogságában szellemed temetetlen,
Ami soha nem volt, azt soha nem is vesztheted el,
Önmagad emlékében szellemed temetetlen…
Gyötrelmes haraggal megálmodott álom,
Gyűlölet és bánat ringott a vén fákon,
Néma sikoly törte a ködnek tükrét ketté,
Halott erdő termett a csendes völgyek mellé…
Elveszített remény, hitetlen vágyódás,
Szél sodorja messze sárba hullott hamvát,
Porszemekből épített, lelkek szőtte álmát,
Számon kérte végzetét, létkínzó hiányát…
|
||||
3. |
Öröktéli éjszakák
13:40
|
|||
Öröktéli éjszakák
Meghalt kint a táj egy fagyott éjszakán,
Az öreg patak sem csörgedezett tovább…
A kopár magányfák, kérgük vértöl áz’,
Gyászdallal hívják, sírják a rothadást…
Megfagyott a Hold, egy varjú vészt sikolt,
A néma völgyön átok, hideg köd honolt…
Komor fellegek, keresnek kegyhelyet,
Dérhalállal sújtják az ősi földeket…
Utolsó szavaikat súgják most az öreg fák,
Magányuk kiált, egy öröktéli éjszakán…
Utolsó hamvaikat szórják most az öreg fák,
Meghalt kint a táj, egy öröktéli éjszakán…
Álomföldre lép nyugalmat keresve,
Szélbe öltözött öröktél szelleme…
Jéggé fagyott könnye gyűlölve hull alá,
Kárhoztatva holtat, s az életet magát…
Megnémultak a fák, üvölt a szél csendje,
Nincs a létnek mostan halottabb erdeje…
Eltemetett álmok, jégbe veszett árnyak,
Öröktélbe zárva nem beszél a bánat…
|
Streaming and Download help
If you like Vrag, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp