1. |
A tél szele
10:47
|
|||
A tél szele
Csak hallgatom a csendet,
Egy fénytelen gyertya lángjánál,
Árnyék játszik a falakon,
Álmok őrzik a holnap álmát…
Eltemetett a gyötrelem,
A bánat sírhantjába,
Avarkoporsóm fedele,
Kősziklaként taszít magányba…
Viharfelhő közeleg,
Eltakarta már a kék eget,
A haragos ütközettől még
A néma föld is megremeg…
A reménytelenség mocsarát,
Vérző sebhely mossa el,
A holtak erdejében már
Látom saját végzetem…
Őszi fuvallat illata szál,
A szavak súlyát tél szele fújja el…
Ki keresné meg álmaimat,
Ha öröktél szele fújná el messzire?
Szürke ködlepel terült,
A mindennapok mocskára,
Fájdalmas emlékeim,
Üldöztek az élet bitójára…
A tiszta fény elillant,
Közöny alszik a szemekben,
Hóviharban lett sírom,
Bölcsőm, s majdan keresztem…
Mint bocsánat a tévedésben,
Könnyebbség a súly alatt,
Az öröklétbe taszítottak,
A soha ki nem mondott szavak…
Mindent megírtak előre,
Egy végtelen papírra,
Mit felkap a fagyos tél szele,
S némán repít a távolba…
|
||||
2. |
Sorstalan sors
10:34
|
|||
Sorstalan sors
Minden nap egy újabb áldozatot kér a léttől,
Megsárgult emlékek vesznek el vért a vértől,
Válaszokat keresve is csak kérdéseket találsz,
Ha a sorsot előre írják, vajon miért van benne gyász?
Tükörképed nézed a fájdalom tükrében,
Hegeket vájtak beléd a hosszú, nehéz évek,
Minden újabb nappal, csak szabadulna a lélek,
Ha a sors ilyen kegyetlen, miért adatik új élet?
Mert ez a pillanat is elmúlik egyszer,
Fagyott láng ég üres tekintetedben,
Csak egy napot kérj, csak egy fájdalmas órát,
Melyben sorstalan sorsodat álmodhatod tovább…
Látod a múltnak hamvát, melyet lángok vesznek körül,
Érzed a felejtés fájdalmát, ott mélyen legbelül,
Már semmi sem törheti meg a vágyódást, mely szemedben,
Könnyek közt kérdezi, hogy a sors miért ily’ kegyetlen?
Neked soha nem volt élet, még az őszinte könnyeidben sem,
De a felismerés megtörte a megtörhetetlent,
Mert ahogyan a fa elhullajtja levelét a hűvös őszi széllel,
A sors is elveszi mindazt, minek múlnia kell a téllel…
|
||||
3. |
Bánaterdő
11:18
|
|||
Bánaterdő
A reggeli ködből szőtték,
A fák lombjainak árnyát,
Holt lepelben alussza mind
örök álmát…
Mint kísértet hajlongnak,
De lelkük a földben él,
Kárhozatra ítéltetett
az örök tél…
A világ fagyban pusztul,
Szétszaggat a hideg szél,
De utolsó utamon
gyászdalként kísér…
Mert nehéz lehet a bánat,
A mindennapok csendje,
Fájdalom borult
múltemlékeimre…
Elringat az őszi avar,
Elaltat a bánaterdő,
Sírhelyem, mint nyughelyem
lesz a végső…
Csak testemet siratják,
Lelkem nem ismerték,
Éltemben is csak
sorsomat tépték…
Fogadj be bánaterdő,
Fogadj most be engem,
Ma gyászolnak, de holnap
elfelednek…
Fogadj be bánaterdő,
Fogadjon be földed,
Hamuból lettem, s most
hamvaiddá leszek…
|
||||
4. |
Ősi földek
10:05
|
|||
Ősi földek
Ti láthattátok mindazt, mit én soha nem láthatok már,
S láthatjátok majd, hogy a tiszta vérre még mi vár…
És láthattátok azt is, mikor pengék osztottak halált,
S láthatjátok az új rendet, melyet fiaink vére táplált…
Ti láthattátok a pusztákat, melyek fölé ma hegyek tornyosulnak,
S láthatjátok majd, mikor kőfalakként leomlanak…
És láthattátok azt is, mikoron atyáink harcba hívtak,
S láthatjátok majd, hogy életükből milyen élet sarjadt…
Ma ott állok hol egykoron,
Az égi seregek álltak,
S hallom az ősi földeket,
Ahogy felsír bennük a bánat…
Ti láthattátok mindazt, mit én is akarnék látni már,
S láthatjátok majd az akarat büszke diadalát…
És láthattátok az álmokat, melyek túléltek megannyi halált,
S láthatjátok majd, hogy ki igaz, megtartja minden szavát…
Ti láthattátok mikoron az utolsó harcos is elbukott,
De láthatjátok majd, hogy a hősök írják a holnapot…
És láthatjátok azt is, hogy bár az ő szemükben nem gyúlt félelem,
Mégis azt kell látnotok, hogy ősi vér csorog az ősi földeken…
|
||||
5. |
Búcsúszó
13:38
|
|||
Búcsúszó
Búcsúzom tőletek álmok,
Csontomig hatoló átkok,
Ahová én most tartok,
Ott nincs szükségem rátok…
Búcsúzom tőletek emlékek,
Az utolsó percekig kísértek,
S mert bennem megszülettetek,
Hiányzik majd könnyetek…
Búcsúzom tőletek éjszakák,
Ti hallhattátok halk szavát,
Magányom bús gyászdalát,
Bánatomnak bánatát…
Búcsúzom tőletek hajnalok,
Kik értem oly’ sokszor sírtatok,
De nem kell már bánkódnotok,
Mert a végtelen köddel távozok…
Az ablakon túl a sötétségben,
Eső zúgott a hideg szélben,
Mondd, hány utat kell még végigjárnom?
Hány sorstól kell még elbúcsúznom?
Az ablakon túl a hajnali ködben,
Az eső csak zúgott rendületlen,
Az utolsó utamat végigjártam…
Az utolsó sorsomtól elbúcsúztam…
Búcsúzom tőletek árnyak,
Engem újabb utak várnak,
S hol a fagyos szelek fújnak
Az emlékek most is fájnak…
Búcsúzom tőletek utak,
(Veletek) új emlékek fogantak,
S bár a percek gyorsan múltak,
A hegek mélyek maradtak…
Búcsúzom tőletek vétkek,
Melyek gyakran tévútra vittek,
Most megbocsájtok nektek,
De soha nem felejtek…
Búcsúzom tőletek mindennapok,
Mindent, mi fontos volt, itt hagyok,
A harcban alul most én maradok,
Mert csak elfáradni, azt nem tudok…
|
Streaming and Download help
If you like Vrag, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp