1. |
Harcom
08:10
|
|||
Harcom
Minden meghalt bennem, már mindenem feledtem,
Mit életnek neveznek, mélyre eltemettem…
Szemeim szorosra varrták, majd felnyitották a vének,
Mi félelmet szült egykor, mára otthonommá érett…
Bátran hagytam hátra minden torz emlékem,
S búcsúztam el némán, mikor nem volt mit remélnem,
Könny sem csordult soha, ha csontomig kapartam arcom,
Az úton megmaradni, ez az én igazi harcom…
Járt ösvényre léptem, el nem tévedtem soha,
Az értéket kerestem, így leltem otthonomra,
S ha szerettem is néha a múltba visszanézni,
Mindig nagyon fájt a harcból visszatérni…
2020. október
---
My Struggle
All died in me, I forgot all was mine
What is called life I buried deep
My eyes were sewn tight and then opened up by the elders
Of what once I have feared, has become my home
I bravely have left behind all my distorted memories
And said a silent goodbye, when I had nothing to hope for
No tears ever flowed when I scratched my face to the bone
Keep on going on the road, that is my real struggle
I took the known path, I never got lost
Looked for value, thus I found my home
And even if I liked to look back sometimes
It always hurt to come back from the fight
October 2020
|
||||
2. |
Belül halott
09:00
|
|||
Belül halott
Hosszú útról jöttem, viharfelhők fölöttem,
A reám ragadt porszemektől talán bölcsebb is lettem…
Pedig én is vérben születtem, önmagamat gyűlöltem,
Mert nem formált az élet, csak elsodort tehetetlen…
Hisz olyan fájdalom az élet, melyet nehezen bírnak szavak,
De az igaz bánat mindvégig néma csendben marad…
Még akkor is, ha már nincsen kitől búcsúzni el,
Mert egyszer mindenkinek némán, de búcsúzni kell…
Már rég lehunyhattam volna fáradt, vénült szemem,
De inkább üres szobákban álmodtam, s álmaimat kerestem…
Közben göcsörtös kezeimből messzire folytak a percek,
Belül már rég meghaltam, s odakint rég eltemettek…
Belül halott, belül árva az élet múló gyertyalángja,
Belül halott, belül árva bölcselkedő némasága,
Belül halott, belül árva a kihunyt élet gyertyalángja,
Belül halott, belül árva hamuvá lett némasága…
2020. december
---
Dead Inside
I have come from a long journey, storm clouds over me
The dust stuck on me might made me wiser
Though I was born in blood, too, I hated myself
Because life did not shape me, just swept me helplessly away
Since life is such pain, that words can hardly describe
But real sorrow stays all the time silent
Even so, if there is no one left to say goodbye
Because once silently, but everybody must say goodbye
I could have already closed my tired, old eyes
But I rather dreamed in empty rooms, and kept looking for my dreams
Meanwhile, the minutes flowed away from my gnarled hands
I died inside long ago, and I was buried out there a while ago
Inside is dead, inside is orphan life’s passing candlelight
Inside is dead, inside is orphan its sententious silence
Inside is dead, inside is orphan the extinguished life’s candlelight
Inside is dead, inside is orphan its dust-turned silence
December 2020
|
||||
3. |
Az én keresztem
08:26
|
|||
Az én keresztem
Mindenki egyedül születik a lassan rothadó keresztfára,
S szenved rajta sokszor, bőre alatt vérében ázva,
De minden drága élet percek alatt úgy múlik el,
Hogy a magány marad az egyetlen társ, amikor indulni kell…
Eljön majd az a nap, amikor az élet csak emlék marad,
Hiába éltél éveket, tovatűnnek röpke percek alatt,
De a csonkig égett gyertya is csak lángját veszíti el,
Viaszteste megmarad, kihűlve, élettelen…
Ez az én keresztem is, hátamat sebzi,
De az én keresztemen még nem halt meg senki,
Az én keresztem választ találni,
Hogy ha itt az idő, el tudjak szakadni…
…elszakadni az életemtől…
2020. szeptember
---
My Cross
Everybody is born alone to the slowly rotting cross
And suffer many times there, soaking in blood under the skin
But every precious life passes away in minutes
And one is only accompanied by solitude, when it is time to leave
The day will come, when life remains only a memory
Though you lived for years, all will disappear in few minutes
But even a candle, which burnt to the stump, only loses its flame
Its wax-body remains, cold, lifeless
This is my cross, too, scarring my back
But on my cross no one died, yet
My cross is to find an answer
When time comes, I can leave
…leave my life behind…
September 2020
|
||||
4. |
Ott vagy a szélben
10:14
|
|||
Ott vagy a szélben
Amikor elmentél nagy vihar tombolt,
Minden gyűlöleted üvöltve szónokolt,
S mi egykor bánatként könnyet csalt szemedbe,
Most esőként hullik kérges tenyerembe,
Mert emlékem maradtál, egy bús emlék a létben,
De mindig visszatérsz majd a vadul tomboló szélben…
Amikor elmentél csak csend maradt utánad,
Szótlan soraimra némán telepszik a bánat,
Arcomat könnyek marják, szemem csak ködfátylat lát,
Nem maradt itt nekem más, csak tenyérnyi hamu és gyász,
Mert emlékem maradtál, egy halovány emlékképem,
S tudom, hogy visszatérsz majd a vadul tomboló szélben…
Már hiába hívlak szótlanul,
Te ott vagy a szélben…
Most már a csend sem válaszol,
Mert ott vagy a szélben…
Vár az út, a messzeség,
Már ott vagy a szélben…
Emlékeim úgy tépi szét,
Ott vagy a szélben…
2021. január
---
You Are There in The Wind
When you left, there was a big storm
All your hatred howling spoke
And what once brought sorrowful tears to your eyes
Now falls like rain into my crusty palms
Because you remained my memory, a sad monument in history
But you will always return in the howling wind
After leaving, only silence left behind you
Sorrow settles silently on my wordless lines
Tears biting my face, only a veil of fog my eyes see
Nothing left me here, but a handful of dust and grief
Because you remained my memory, a faint token of mine
And I know you will return in the howling wind
I call you speechless in vain now
You are there in the wind
Now not even the silence answers me
Because you are there in the wind
The journey, the distance is waiting for you
You are already out there in the wind
Ripping my memories apart
You are there in the wind
January 2021
|
||||
5. |
Búcsúzom a némaságtól
09:44
|
|||
Búcsúzom a némaságtól
Tűzben edzett testemet egy világ tépi szét,
Megvetésben fuldokolva emelte rám kezét…
Gyűlölettől szónokolva hamis tanoknak hittem el,
Hogy az emlékeket eltemetni, a múltat pedig feledni kell…
Eltakartam az arcomat, se felégettem ki voltam,
Hogy végigjárjam az ösvényt, melyen elindultam…
Közben örök álomba ringatott a fagyos őszi szél,
Fülembe halkan suttogta, elmúlik ki tavaszt remél…
Megöltem bennem az embert, megöltem minden maradékát,
S kivájtam mélyen e szemeket, hogy ne lássa mit rejt a külvilág…
Most vérben s verítékben ázva, lassan már csak egy árny vagyok,
Akit meggyűlölt az élet, se aki meggyűlölte a holnapot…
Búcsúzom hát az őszi széltől, az élet minden keservétől,
A múlt nélküli kínálhaláltól, búcsúzom a némaságtól…
2021. január
---
I Say Goodbye To Silence
My wiry body is being torn apart by the world
Drowning in contempt, it lays its hand on me
Speaking in hatred I believed in false doctrines
That memories must be buried and the past must be forgotten
I covered my face and burnt who I once was
In order to walk through the path, I chose
Meanwhile, the frosty autumn wind rocked me to forever sleep
Softly whispered in my ears, all passes who hopes for spring
I killed the man inside me, killed it all entirely
And cut these eyes deeply out, not to see what the world outside hides
Now soaking in blood and sweat, I slowly become only a shadow
Who is hated by life and who is hating tomorrow
So, I say goodbye to the autumn wind, to life’s all misery
To the pastless suffer death, I say goodbye to silence
January 2021
|
Streaming and Download help
If you like Vrag, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp